Hello, hogy vagy? Jó, hogy vagy (?)

Van az úgy, hogy elégedetten sétálsz a megszokott kis sávodban, fütyörészel, úgy érzed minden rendben van, jó úton haladsz, majd derült égből jön egy váratlan bumm, a következő percben pedig már a földön ücsörögsz és fogalmad sincs hogy kerültél oda. Felmerül a rengeteg kérdés: mi ez az egész, kik ezek az emberek, mi történik körülöttem és főleg, hol is van a helyem a történetben?

Ezzel nagyjából el is meséltem az elmúlt két hónapot. Ha csak a blogra vetítjük ki, akkor nyár közepe táján megint éreztem azt a bizonyos belső feszültséget, a nyomást, amit egyébként semmilyen körülmények között nem viselek jól. Bele is mehetnék a részletekbe de felesleges, röviden az állandó online jelenlét, egy hamis világ közvetítése nem az én műfajom, bár ezt mondanom sem kell, tudom hogy tudjátok. Lényeg, hogy amikor már úgy érzem, hogy senkivel nem tudok leülni egy kávéra anélkül, hogy akarna tőlem valamit, sőt hányingerem van az egésztől, az e-mailektől, a reklámoktól és sorolhatnám, na az az a pont amikor el kell sétálni a virtuális világ végére és ott is maradni. 

A dal mondanivalóját mindenki értelmezze ahogy akarja, bárhogy is, de igen erős van neki. Én speciel nehezen bírom ki sírás nélkül, ugyanakkor lenyűgöz minden alkalommal és különben is “do your best but fuck the rest, be something!”

Az igazság az, hogy most elvagyok a világomban és nem tudom mi kellene ahhoz, hogy legalább résnyire kinyissam az ablakokat. Az elmúlt hetekben voltam nagyon lent, és magasabban mint eddigi életem során bármikor, talán pont ezért olyan nehéz újra konstans pályára állni. Pozitívum, hogy ezúttal át tudtam alakítani az energiákat és a testi-lelki harmóniám érdekében visszamentem a balett órákra. Felnőttként egészen más, olyan szintű koncentrációt igényel, hogy esélyem sincs szétesni, ráadásul olyan nagyon szeretem, hogy így a heti 5-6 óra plusz a gyakorlás sem veszi el a kedvem, még akkor sem ha egyre nehezebben kelek fel reggelente. 

Változás, útkeresés, hullámzás, semmiből merített energia. Ezek vannak. Olykor fel-fel pislákol némi ötletszikra, de odáig már nem jutok el, hogy le is írjam. Jól jönne valami lökés, megerősítés hogy “Odil, jó vagy Te így! Van értelme, haszna, eredménye, jelentősége.” Valami. Bármi. A legszomorúbb az, hogy ennek belőlem kellene jönnie, de nem jön. Várok. Dolgozom rajta! 

Ezzel most sokra mentetek, nemde?    

  • Jadviga

    <3

    • Odil

      Ölellek! <3

  • Heni

    Szia ! Igen, volt értelme, amit írtál (mint mindig). Pont ezért szeretem a te írásaidat olvasni, mert érzem, hogy minden szava valós, igaz, s mögötte Te vagy. Ebben a cukormázas, minden szép-minden jó Insta, Facebook világban jó olyan embert is látni, olvasni, aki túl tud mutatni ezeken. S igen: Odil, Te így vagy jó ! S remélem, hogy ezt Te is érzed majd !

    • Odil

      Nagyon köszönöm Heni! Igazság szerint nagyon nyomasztónak tartom ezt a világot, mert tudjuk hogy semmi köze a valósághoz, nem is szeretnék részt venni benne. Az pedig óriási öröm nekem, hogy ez a közösség mindig képes olvasni a sorok között, tudom hogy nektek nem kell a cukormáz, és azt is, hogy pont elfogadtok így ahogy vagyok, mindazzal amit képviselek. Büszke vagyok és tényleg nagyon köszönöm!

  • Nita

    Kellenek az őszinte hangok, szóval igenis, csináld csak tovább! Mindig van megakadás, nekem is jött egy bumm az életembe, ami teljesen leterített, de fel kell állni és the show must go on. Remélem, a belső erőd is visszatér!

    • Odil

      Természetesen a show mindig megy tovább, de csak akkor tud ha eleget töltöttem a földön ahhoz, hogy őszintén el tudjak indulni. Lassan de alakul, köszönöm!

  • csipet

    Minden embernek van hullámvölgye, de általában kevesen merik kimondani, még kevesebben leírni, (pláne nyílvánosan) így játszanak tovább az élet színházában. A legsúlyosabb az, ha még önmagunknak is hazudunk és azt pedig tökéletesen elhisszük... Azt gondolom nagy bátorság és önmagadba nézés kellett, hogy leírd és közzétedd, de azzal, hogy megtetted már a probléma megoldási síkján vagy :) Nem mellesleg nekem is bátorságot ad, hogy igenis néha ki kell mondani a dolgokat. Szóval az egyik legtöbbet adó írásod volt ez számomra :) Abba ne hagyd az írást, ritka kincs vagy az online világban... és aki picit is alánéz a cukormáznak, pontosan tudja a különbséget, és értékeli azt, amit te adsz ehhez a világhoz :)

    • Odil

      Szerintem igenis ki kell mondani! Megint csak azt tudom mondani amit mindig, minden ugyanaz másképpen. Szerintem jó tudni hogy nem vagyunk egyedül a gondolatokkal és a nehezebb napokkal sem, hiszen mindenki küzd a saját démonaival, csak max nem beszélünk róla, legalábbis nem eleget. :) Nagyon köszönöm hogy ezt megírtad, sokat jelent!

  • Kriszta

    Kedves Odil! Szeretem az írásaidat s jó ideje követlek! Nem érdekel az Instavilág, a női szépség s elegancia számomra nem az agyonretusált, agyonfilterezett, csücsöríteses stb. világ. Szeretem az igazi, hibákkal teli, életszerű szépséget, szeplőket, ráncokat vagy kinek milye van. Szóval valahogy így találtam a Te blogodra, youtube-os bemutatódra s egyszercsak itt maradtam. Szeretem, hogy érthetően leírod, bemutatod a dolgokat, nem cicázol s kritikus is vagy. Tetszik, hogy kipróbálod magadon, s nemcsak sumákolsz. S a Te tanácsaid alapján már jópár dolgot vettem én is, kipróbáltam, mert meg lehet találni mindenkinek, ami a sajátja. Pedig már elég kialakult a stílusom, tudom miket szeretek s igénylek.. De Általad jutottam el a Phi lányokhoz is, akiket beiktattam már a repertoáromba:) Szóval csak így tovább!!! Kitartást!! S jó munkát!!!

    • Odil

      A Phi lányokért én is nagyon hálás vagyok minden nap, sokat adtak az életemhez és persze a bőröm állapotához is. :) Nagyon szépen köszönöm, pont ez a cél és éppen az ilyen megerősítésekért éri meg széllel szemben pisilni. :)

  • user

    Köszönöm az őszinteséged. Köszönöm, hogy ember vagy és ezt vállalod. Ritka dolog az internet világában a "valódiság". Továbbra is olvasni foglak, bármiről írsz, mert jó...

    • Odil

      Én köszönöm, nagyon fontos nekem tudni, hogy jól van ez így!

  • Momo

    Nekem nagyon sokat jelentenek az írásaid. Őszinték, kedvesek, igényesek. Odil, nem ismersz, nem ismerlek, de amit ebből a blogból leszűrtem az az, hogy egy jó ember vagy. Köszönöm, hogy nem hazudsz. Mert amit említettél, a szüntelen látszatok, rengeteg energiát emésztenek fel és rendkívül károsak. Ez a blog olyan, mint a friss levegő. De ezt ne azért írom, hogy terhet, felelősséget tegyek rá. Csak köszönöm :)

    • Odil

      Meg is könnyeztem, én köszönöm! Nagyon hálás vagyok ezért a szuper, szintén igazi közösségért! <3

Leave a comment to Odil Cancel reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..