A test mint börtön

Október elsején, a Magyar Dermatológiai Társulat sajtóreggelijén vettem részt, ahol Krizsó Szilvia szakemberekkel beszélgetett a bőrbetegekkel és a szépséghibákkal szembeni intoleranciáról, illetve megismerhettük az Urticaria Világnapja alkalmából készített „Test mint börtön” kutatás eredményeit.

csoport

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői sorrendben: Szellő István, Krizsó Szilvia, Prof. Dr. BataCsörgő Zsuzsanna (elnök, Magyar Dermatológiai Társulat), Sipos Sándor (HR-tanácsadó, shapeHR), Dr. Belső Nóra (pszichiáter főorvos), középen pedig Cserháti Tamara (szépségkirálynő, a kampány arca)

cserhati_tamara_csalankiutes_2-1

A bőrbetegekkel vállalt szolidaritást a Miss Word Hungary 2012 címet viselő Cserháti Tamara, amikor egy társadalmi kampány keretében teljesen élethű, a krónikus urticariára jellemző kiütésekkel maszkírozták el. „Hat órán keresztül tartott a folyamat, és csak a végén kaptam tükröt a kezembe. Sokkolt a látvány, és kizárólag arra tudtam gondolni, hogy azonnal szabadítsanak meg a kiütéseimtől. El se tudom képzelni, hogyan lehet egy ilyen betegséggel évekig együtt élni, hiszen itt nem csupán a külsőről van szó. Ez a bőrprobléma, a betegséggel járó folyamatos viszketés és a társadalmi reakciók miatt a belsőt is felemészti.” – nyilatkozta a szépségkirálynő, aki az Urticaria Világnapja alkalmából segített felhívni a figyelmet a bőrbetegek nehéz helyzetére. ITT megnézhetitek a werk videót és a KÉSZ kampányfilmet.

Először a csalánkiütésről (urticaria) röviden: A csalánkiütés kínzó viszketéssel és égő érzéssel járó, látványos bőrtüneteket, és gyakran az arcon vagy más testtájékon megjelenő duzzanatokat okoz. Krónikus esetben éveken, évtizedeken át fennáll a betegség, aminek az esetek kétharmadában alapos vizsgálatok után sem sikerül tisztázni kiváltó okát. A betegség kétszer annyi nőt érint, mint férfit, és bármikor lecsaphat, ugyanakkor egyáltalán nem fertőz.

A krónikus urticaria alvászavarokért és lelki problémákért is felelős: a betegek a feltűnő bőrtünetek miatt sokszor nem mernek kilépni az utcára, vagy néha egyszerűen nem tudnak, például a lábon jelentkező tünetek miatt. Sokan arra kényszerülnek, hogy rendszeresen betegszabadságot vegyenek ki: előfordul, hogy az érintettek húsz napnál is tovább maradnak távol munkahelyükről, így akár a betegségük miatt a munkájuk is veszélybe kerülhet. – ez a rész itt nagyon fontos, aki valaha szenvedett már bőrbetegségben (vagy bármi másban) tudja, hogy a lelki megpróbáltatások gyakran sokkal rosszabbak mint maga a betegség, és ezen bizony a környezet sokat ronthat, de akár javíthat is.

Prof

„Fontos, hogy a jól ismert bőrbetegségek mellett minél többen tudomást szerezzenek a súlyos krónikus urticariáról, ami kevésbé gyakori, mint az ekcéma, de így is több száz ember életét keseríti meg Magyarországon. A betegek úgy érzik magukat, mintha naponta száz szúnyogcsípést kellene elviselniük, és sokszor az otthonukat sem hagyják el a kínzóan viszkető kiütések miatt, amelyek nem ritkán az arcon megjelenő duzzanatokkal párosulnak. Nem fertőznek, mégis szégyellik magukat a folyamatos vakarózás, a feltűnő tünetek és az emberek reakciói miatt” – mutatja be az új világnapnak apropót adó bőrbetegséget, Prof. Dr. Bata-Csörgő Zsuzsanna a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke.

Bár a felmérések alapján a lakosság 37%-a már érintettként is szembesült a bőrbetegségek okozta nehézségekkel, a magyarok döntő többsége úgy gondolja, hogy a siker záloga bizony a vonzó külső, hiszen egy bőrbetegség megnehezíti a párkeresést, karrierépítést, de még a társadalmi életet is. A beszélgetés során elhangzott egy kulcsmondat, amivel sajnos mélyen egyet kell hogy értsek, számok ide vagy oda, Magyarországon a másság elfogadása finoman fogalmazva is gyerekcipőben jár. Legyen szó bőrbetegekről, fogyatékkal élőkről (fizikai, szellemi egyaránt), nemi, faji, vallási hovatartozásról, az intoleranciával nap mint nap találkozunk. Sajnos a téma kimeríthetetlen, biztosra veszem, hogy mindenkinek van legalább egy olyan története ami a megkülönböztetésről, esetleges kirekesztésről szól. Nekem van, nem is egy, de beszéljenek most a számok, érdemes elgondolkozni az eredményeken.

“Szépségfüggő társadalomban élünk: a magyarok 83%-a szerint csak vonzó külsővel lehet igazán érvényesülni, és ennél is többen vannak azok, akik kirekesztők a bőrbetegekkel szemben – derült ki az első Urticaria Világnap alkalmából közzétett reprezentatív kutatásból.”

kicsi

Megdöbbentő? Sajnos nem az, személyes véleményem szerint a mai társadalmunkban egyébként is nagyon nehéz érvényesülni, a helyzetet pedig tovább nehezíti egy látványos betegség vagy sérülés. A beszélgetés is nehezen korlátozódott a bőrbetegségek nehézségeire, hiszen beszélhetnénk akár a kerekesszékkel élőkről vagy a Down-szindrómáról. Volt-e konklúzió? Nem. Valójában egy sokkal nagyobb és szélesebb kört érintő problémáról beszélünk, amit csak társadalmilag lehet(ne) megoldani, de annyi bizonyos, hogy a kommunikáció sokat segíthet. Valószínűleg mindenkinek ismerős a szituáció, amikor a beteg (koncentráljunk a bőrbetegségre) úgy tesz mintha nem lenne rajta semmi, a másik fél pedig szemérmesen nem veszi észre, vagy egyszerűen csak kerüli a szemkontaktust. Sokan félnek a fertőzéstől is, na meg úgy általában az ismeretlentől, éppen ezért kell beszélni róla. Igenis nevezzük nevén a dolgot! Közösségben, munkahelyen mindig Te tudod meg utoljára hogy mindenki rólad beszél, mert sokkal egyszerűbb sugdolózni ahelyett, hogy “mi történt Veled?”, “jól vagy?”, “tudok segíteni valamiben?”. Ugyanez fordított esetben is, magyarázkodás nélkül el lehet, sőt, kell mondani, hogy mi a helyzet, mert enélkül csak kitalációk születnek és az senkinek sem jó.

Hogyan sminkeljünk, ha csalánkiütésünk van? – Galambos Eszter tanácsai

A csalánkiütés más bőrhibákhoz hasonlóan olyan testtájakon is jelentkezhet, mint az arc vagy a kezek. Ha szeretnénk gyorsan elfedni az esztétikai problémát, van megoldás: professzionális, drogériás és gyógyszertári sminkszerek közül választhatunk. Az első és legfontosabb lépés a kiváltó okok azonosítása, ezért nagyon fontos, hogy az első utunk a bőrgyógyászhoz vezessen. A kiütések sokfélék lehetnek, de a legáltalánosabb tüneteket az alábbiak szerint lehet kategorizálni.

Ha a kiütéses terület krónikusan kiszáradt, repedezett: Ilyen esetben a legfontosabb teendőnk a bőr nedvességtartalmának, textúrájának visszaállítása – még a sminkelés megkezdése előtt. Ezt megtehetjük gyógyszertári kenőcsökkel vagy hidratáló krémekkel is, viszont mindenképpen kérjük ki előtte orvos vagy bőrgyógyász véleményét. Ha a bőr textúrája nagyban eltér a normálistól, akkor igyekezzünk ellenállni a kísértésnek, és ne tegyünk rá a szükségesnél több alapozót vagy korrektort, ez ugyanis csak még jobban kiemeli majd a problémát. Ebben az esetben a kevesebb mindig több!

Ha a bőr kipirosodott: Talán ezt a verziót a legegyszerűbb sminkkel elfedni, hiszen csak színkorrekcióra van szükség. A bőrön a pirosas árnyalatokat a zöld „ellensúlyozza”, tehát az üzletek polcain is az ilyen színű korrektort kell keresnünk. Ezt kizárólag a piros bőrfelületen alkalmazzuk, majd ujjbeggyel ütögessük be. Először csak kis mennyiséget rakjunk fel és inkább rétegezzük, amíg szükséges. Ezután a bőrünk színével megegyező alapozót vagy korrektort vigyünk fel a területre, végül pedig színtelen púderrel fixáljuk! Ha ez hosszadalmasnak tűnik, keressünk olyan teljes fedésű alapozót, ami egy lépésben képes elfedni a piros részeket. Egy dologra ügyeljünk: ennél a változatnál valószínű, hogy az alapozásunk „maszk” hatást kelt és elveszti a természetes textúráját.

Ha a bőrön hólyagok találhatóak: Tudnunk kell, hogy a smink nem mindenható csodaszer, és a legjobb alapozó is csak színben képes korrigálni, a térbeli elváltozásokat sajnos nem lehet teljesen elrejteni vele. Ha kis göbök, hólyagok, duzzanatok találhatóak a bőrön, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy egy szilikon bázisú sminkalapot (vagy más néven primert) hidratálás után, de még az alapozó előtt felviszünk a problémás területre. Ezek a termékek némileg képesek javítani a bőr textúráján, simábbá teszik a felületét, de valószínűleg teljesen nem fogják megoldani a problémát. Az ilyen esetekben különösen nagy jelentősége van annak, hogy megtaláljuk a kiváltó okokat.

Ma már innovatívabb technológiák is léteznek: „Az airbrush például egy olyan sminkeszköz, amivel teljesen egyenletesen lehet elfedni a szépség- és bőrhibákat. A hagyományos eljárásokkal ellentétben makulátlan és retusált hatású, mégis teljesen életszerű és természetes bőrfelületeket hozhatunk létre. Olyan mintha új, egészséges bőrt fújnánk fel az érintett testrészekre.” – tette hozzá Petrilla Orsi airbrush szakértő.

 

Összességében tehát egy nagyon érdekes beszélgetés volt, sokkal több ilyenre lenne szükség. Örülök, hogy ott lehettem és természetesen mint mindig, most is várom a személyes tapasztalataitokat, véleményeteket a témában!

  • Dávid

    Köszönöm, hogy eljöttél és az írást is, nagyon szuper lett :) Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek!

    • Odil

      Köszönöm Dávid, én is nagyon örülök, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kihagytam a zárómondatot ;)

      • Dávid

        Igen, kicsit izgulva olvastam végig :-D

        • Odil

          Úúúgy tudtam :D :D

  • Azrail

    Kár hogy engem nem hívtak meg, mivel ekcémás vagyok. Na sebaj, a Te beszámolód is jó, és érdekes volt.
    Mondjuk eddig még nem tapasztaltam, hogy undorodnak tőlem, bár a jobb kezfejemen van, ha akarom akkor úgy teszem a kezem,hogy ne leássák. Igaz, volt arra is példa,hogy irtó csúnya volt, és akkor nézték. Más eset, tudom h a bőrbetegségről volt szó, de nem lehet elmenni a műtéti hegek mellett sem. Páromat több éve műtik a bal alkarja miatt, nem fél centis vágásról beszélünk, és gondolhatod 10 műtét után hogy néz ki. És még műtik szegényt. Na mindegy. Nyáron látnád az emberek fejét… néha felforr az agyvizem tőle, nem vagyok benne biztos,hogy tudják a karja nem beteg,csak szét van műtve. Na mindegy, érdekes hozzáállása van az embereknek, mert egyik sem fertőz ami bőrbetegség, vagy akár baleset következtében szerzett hegek, bőregyenetlenségek. Szomorú hogy mi nem vagyunk nagy százalékban toleránsak.

    • Odil

      Erről is beszélgettek, hogy gyakran akár tudat alatt is elrejti az ember, hogy ne lássák, főleg azért mert már előfordult hogy megbámulták érte. Abszolút idevaló, ezért is mondtam hogy jóval átfogóbb a téma, nem csak bőrbetegségekről van itt szó. Szerintem alapvetően nem is a fertőzés, inkább az ismeretlentől való félelem, vagy simán csak megdöbbentő ha valaki valamiért "más" és nem tanultuk meg lereagálni. Nekem is vannak műtéti hegeim, de amikor a hasamon keresztben lett egy számomra óriási, teljesen belebetegedtem, azóta nem is hordok semmit olyat amiből kilátszik, bár évek alatt azért ez javult (ahogy a heg is) és most már a fürdőruha is belefér. Talán éppen ilyenkor kell szóba hozni a dolgot, én az utóbbi években mindig hangot adok ha bámulnak valamiért, mert tényleg szörnyen idegesítő tud lenni.

  • Suzanne

    Én ekcémás vagyok kicsi korom óta, hol erősebb, hol gyengébb. 2 éven keresztül pedig az arcomat, combjaimat elcsúfító csalánkiütésem volt. Most félig meddig tünetmentes vagyok, de rettegek attól hogy mikor tér vissza. A szörnyű viszketés mellett azonban még hozzá tenném a hihetetlen fájdalmat is. Ekcémánál a berepedezett bőrnek hála a mély sebek, amik minden kézmosásnál felszakadnak, csalánkiütésnél meg akármi ért hozzá víz, krém hogy enyhítse a szárazságot az is csak fájdalmat okozott. Az igazat megvallva épp ezen betegségekhez lenne a legnagyobb szükség hogy az ember lelkileg jól érezze magát, hisz mindnél több stressz éri, idegesség úgy fokozódik tovább sajnos.

    • Odil

      Igen, ilyenkor és egyéb betegség esetén is a lelki nyugalom lenne a legfontosabb. Van bevált "gyógyszer" vagy kezelés ami segít? Nagyon remélem, hogy tünetmentes maradsz, a legjobbakat kívánom!

      • Suzanne

        Sajnos nincs, és a kiváltó ok se lett meg. Csak egy gyanú hogy talán érzékeny lehetek pár étel összetevőre, így igyekszem oda figyelni arra hogy változatosan egyek, és mindnél több mindent itthon készíteni hogy tudjam mit eszem. Köszönöm a jó kívánságot, én is remélem hogy így lesz:)

  • Ametiszt

    Nem is igazán betegség, de én a pattanásos bőrt is odatenném a listára. Nagyon sokakban él az a tévhit, hogy a pattanások kialakulása csak a tisztálkodáson múlik, és akinek vannak (a kamaszkor elmúlta után), azok tuti nem törődnek eléggé magukkal, nem mosakodnak eleget… Én is érintett vagyok, szerencsére már jobb a helyzet, de nagyon sok gátlásom volt régebben emiatt.
    Illetve egyszer volt rózsahámlásom, ez egy nem fertőző, de nem túl szép, viszkető bőrbetegség. Főleg az alkaromon jött ki, de épp a nyári kánikulában, nem igazán tudtam takargatni… Na, akkor elég sok undorodó pillantással találkoztam, még a kollégáim között is volt, aki nagyon tartott tőle, hogy elkapja, hiába mondtam el, hogy mi ez és hogy a bőrgyógyász megerősítette, nem fertőző a dolog és hamarosan elmúlik.
    Minden tiszteletem azoké, akik komoly bőrproblémával élnek együtt és azoké is, akik ilyen figyelemfelhívó kampányokat szerveznek!
    És a tiéd is, hogy egy szépségblogban írtál róla! Talán idővel lesz egy kis változás…

    • Odil

      Szerintem a pattanásos bőr is abszolút idetartozik, én nagyon megszenvedtem vele az évek alatt és igazából a szeborrea is inkább bőrbetegség mint bőrtípus. Nagyon sajnálom, hogy Neked is ilyen tapasztalataid vannak. Ha tudnék okosat mondani vagy tenni ellene, megtenném, kezdetnek nagyon jók az ilyen kampányok és idővel tényleg lesz változás. Köszönöm hogy hozzászóltál!

  • Audrey80

    Sajnos én is ezt tapasztaltam, hogy majdhogynem hibáztatják a beteget, mintha ő tehetne róla, mert biztos valamit rosszul csinál…férjem ekcémás, nekem sokáig elég csúnya pattanásos volt a bőröm, és igen, nem hiányzik senki undorodása, pont elég a baj, ha valakinek ronda a bőre meg fáj is. Nekem pl. a zsíros bőrömtől is undorodtak már, mert hogy törölgetem meg púderezem. Hát nem is volt tartós kapcsolat. Igazad van, elfogadás az egyáltalán nincs, elég ha kicsit más az ember, már megszólják. Bármi miatt.
    A cikked nagyon profi, örülök, hogy ilyen témákról is esik szó.

    • Odil

      Ne is mondd, amikor a gerincbajom miatt állandóan orvosokhoz kellett mászkálnom, olyan lekezelőek voltak hogy lelkileg is majdnem rámentem. Mert hát mi bajom lehet, olyan fiatal vagyok és biztosan beképzelem. Az nem látszott, nem úgy mint a szeborrea. Voltak nekem is hasonlóan szörnyű éveim, hála az égnek már jóval jobb a helyzet, de egy életre bennem maradnak a sérelmek az tuti. Sajnos igen, nem kell ide bőrbetegség, bármi célponttá tesz ha más mint ami "elfogadott". Köszönöm szépen, több ilyen posztot szeretnék, nagyon fontos beszélni ezekről.

  • Nikolett

    Engem a mai napig érnek undorodó pillantások. Hormonális eredetű akne van az arocomon, a vállaimon, és a hátamon, és hát tényleg nagyon kellemes érzés, amikor megbámulnak az öltözőben… Ráadásként még nem vagyok tizenhat (ill. már csak pár hónap), így még nem kaphatok kimondottan erre a célra kifejlesztett hormonális gyógyszer.

    És nem, nem holmi csip-csup kis pattanásokról van szó, amivel a többi középsulis diáklánykák mennek felírattatni az ilyen-olyan nagy hormontartalmú gyógyszereket, hanem igenis fájó, nagy, bőr alatti piros göbök, amik állandóan jelen vannak. Ha leteszem a párnára a fejem, olyan érzés urolkodik el az egész arcomon, mintha ezer tű csipkedné/szúrkálná.

    Hétköznap csak korrektort használok, mert nem akarom még jobban leterhelni a bőrömet, így is eléggé gázos a helyzet. Aztán jönnek az okoskodó megszólalások, hogy nem is kellene korrektort használnom, mert biztos anélkül is szép a bőröm, meg hogy ez miatt senki sem fog megbámulni vagy megszólni. Ahan.

    Beszólni még tényleg nem szóltak be, nagyon utálom a lenéző, undorodó pillantásokat. Egyszerűen feldühít a tehetetlenség, hogy igenis foglalkozok a bőrömmel, nem hanyagolom el tényleg, erre amikor megkérdezem az egyik osztálytársamat, hogy mitől ilyen gyönyörű, babapopó szerű a bőre, a válasza az, hogy ‘hát, esténként lefejelem a kenőcsös tégelyt, amit a mamám szokott venni a piacon’. Ja, és ne legyek mérges, ne menjek neki senkinek se.

    Ez most elég agresszívre sikerült, de legalább a mostani állapotot tükrözi. Szörnyű, mennyire nem tolerálják, ha valakinek a bőre nem hasonlít a címlapokon babává retusált modellek arcához.

    • Odil

      Semmi baj Nikolett, jól tudom miről beszélsz, a középiskolás éveim pontosan így teltek, szörnyű volt. Sajnos nem tudok okosat mondani, nekem évek alatt javult a megfelelő termékekkel, amiket persze nehéz megtalálni és nem is olcsó mulatság kikeveredni ebből. A szeborreám szintén hormonális, soha nem múlik el :/

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..